Tehetetlen szünet

Fekszem az ágyon bámúlok mint mindig Nem unatkozom,csak kiégés fényében részleges kiégés, úgy értem Tátongó világ magam körül érzem elnyel, nem könyörűl Annyi lehetőség, megannyi küzdelem gyötrő fájdalom ül most szívemen Lelkem foltot hagyó kénytelen vulkán egy életen