Lányként

Lányként oly könnyen párra találsz, Csak szépen kell nézned, mosolyognod, S azonnal férfiakkal járkálsz, Az éjszakát pedig áttáncolod. Ha jobbra lelsz, akkor arra vágysz, A többit meg gyorsan elfelejted, Most is a legjobb körül ugrálsz, Mert azt hiszed mellette a helyed. Viszont ez nem így van, sajnálom, Nem fog hosszútávon át működni, Lehet, hogy lelkedet megbántom, Ám szíved nem én fogom széttörni. Nem én vagyok neked a legjobb, De nem, nem adnám fel szerelmünket, Ha szíved velem lenne boldog, S végre összekötnénk életünket. Lányként, rajtad múlik a boldogságod, Férfiként semmi vagyok, ha nem szeretsz Nincs esélyem, ilyen a gonoszságod, De nem vagy gonosz, csak rossz embert szeretsz.