Kétségek között

Kétségek között járva Szívemmel már rég vágylak. Nagy a lelkem fájdalma, Hisz bármit elvállalna, Azért, hogy te megszeresd, S, hogy mellette nevethess. Ha neked nem tetszhetek, Mégis miért szeretlek? Minden nap ezt kérdezem, Mikor elfog félelem, Vagy szerelmes érzelem, S magamban kételkedem. Meddig foglak szeretni? Mikor fogom temetni Érzelmeim irántad? Te vagy az, ki irányt ad Nekem és boldoggá tesz, S talán a sírba vezetsz.