II. A járőr

Elfordúl a kulcs, bezár a lakat, Kezébe fáklyát és baltát ragad. Családja bent a ház védelmében, Ő kint, a lemenő nap fényében. Az utca sötét, csendes és szűkös, A házak árnyéka ronda, gyűrött, Léptei a macskaköveken zeng. Hang... Ilyenkor már szinte idegen. Csatlakozik társaihoz, s együtt Várnak. A várost kémleli szemük, S látják, hogy jönnek a kabátosok. Védelmezők, gyilkosok... vadászok...