A nyár

Közeleg a szünet, itt a nyár, Rettegek attól ami rám vár. Nincs önbizalmam, s ezt gyűlölöm, Hisz jelenlétedet űldözöm, Mit fájdalmasan elveszítek, Szívemet magányba merítve, Találkozást kérni nem merek, Mert engem nem keres a szemed. Mással töltöd majd ezt a nyarat, Másnak adod sok kedves szavad, Más vállára rakod a kezed, Másra száll csodás tekinteted. Én örökre elveszítelek, A szívemen nem segíthetek, Hisz szeretni örökké foglak, S ez lesz szerelmem nyári pokla.